|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 30 találat | lapozás: 1-30 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Csiha Tamás 1990. május 29.A parlamentbe jutott RMDSZ képviselők: Tokay György /Arad megye/, Szilágyi János /Beszterce-Naszód m./, Nagy Béla, dr. Csapó József, Szilágyi Zsolt /Bihar m./, Madaras Lázár /Brassó m./, Brendus Gyula /Fehér m./, Borbély Ernő, Csutak István, Incze Béla, Borsos Géza, Nagy Benedek /Hargita m./, Pillich László, Podharadszky László, Eckstein- Kovács Péter /Kolozs m./, Domokos Géza, Márton Árpád, Bajcsi Ákos /Kovászna m./, Zonda Attila /Máramaros m./, Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László /Maros m./, András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila /Szatmár m./, Vida Gyula /Szilágy m./, Bárányi Ferenc /Temes m./, RMDSZ-szenátorok: Hosszú Zoltán /Arad m., Demény Lajos /Bihar m./, Fazakas Miklós /Brassó m./, Hajdú Gábor, Verestóy Attila /Hargita m./, Szőcs Géza /Kolozs m./, Király Károly, Kozsokár Gábor /Kovászna m./, Csiha Tamás /Máramaros m./, Markó Béla /Maros m./, Szabó Károly /Szatmár m./, Tóth József /Szilágy m./. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./1990. június 10.A Romániai Magyar Szó sorra bemutatja az RMDSZ megválasztott képviselőit, akik nyilatkoznak a feladatokról. Csiha Tamás szenátor /sz. Debrecen, 1940./ ügyvéd Nagybányán, nem volt párttag az előző rendszerben. A sajtó túlkapásait vissza kell szorítani a meghozandó sajtótörvénnyel. Szükség van alkotmánybíróságra, a magyar közösség panaszait el kell juttatni nemzetközi fórumokhoz. /Kik képviselnek minket? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./1990. július 28.Kilenc RMDSZ-szenátor /Király Károly, Csiha Tamás, Demény Lajos, Fazakas Miklós, Hajdú Gábor, Hosszú Zoltán, Kozsokár Gábor, Szabó Károly, Tóth József/ júl. 28-án nyilatkozatban tiltakozott a kisebbségek megfélemlítését célzó növekvő nacionalista propaganda ellen. Bizonyos politikai alakulatok nemzeti gyűlöletre bujtogatnak, mozgósítva a sajtót, a televíziót, a rádiót, gyűléseket tartanak, a parlamentben is elhangzanak ilyen megnyilatkozások. A kisebbségellenes politika célja a kisebbségek megfélemlítése. /Nyilatkozat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./1990. november 2.Radu Ceontea és Adria Motiu szenátor, a Románok Nemzeti Egységpártja tagjai javaslatára /melyhez csatlakozott több megmentési frontos szenátor/ a szenátus napirendre tűzte egy bizottság felállítását, amely kihallgatná azokat a románokat, akik "1989. december 22-e után távozásra kényszerültek Kovászna és Hargita megyéből". Csiha Tamás RMDSZ-es szenátor támogatta a javaslatot, hogy kiderüljön az igazság. /D. Bartha Margit: Sokan és régen várják. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./1991. október 23.A Kovászna-Hargita megyei kivizsgáló bizottság jelentésével kapcsolatos különvéleményt fogalmazott meg és terjesztett elő Csiha Tamás szenátor és Takács Albert Csaba képviselő. Az előterjesztésből kiderül, hogy milyen tendenciózusan készült a magyarságot a románok elűzésével vádoló jelentés. A meghallgatások anyagát titkosan kellett kezelni, ennek ellenére a bizottság elnöke, Mihai Teodorescu a Curierul national 1991. júl. 19-i számában már adatokat közölt. A bizottság előre elfogadta a fejezetek címeit /pl.: A feszültség, bizonytalanság és aggodalom légkörét kiváltó és a románok tömeges elvándorlását okozó tényezők/. Előre elfogadták tehát, hogy elűzés történt. A jelentés 4000 elűzöttet említ, holott az SRI jelentése szerint 260 román hagyta el a megyét. A különvélemény adatok sorával bizonyította, hogy a hivatalos jelentés következtetései nem helytállóak. /Népújság (Marosvásárhely), okt. 22., 23./1991. november 8.Román Győző Takács Csaba képviselővel készített interjút, aki a Hargita és Kovászna megyékből elüldözött románok sérelmeit meghallgató bizottság tagja volt, de nem írt alá a jelentést. Ez az egész politikai provokáció volt, állapította meg Takács Csaba. A jelentés készítői a parlament legszélsőségesebb tagjai. A jelentés magyarellenes, az a célja, hogy a magyarság elítélésére hangolják az embereket. Az ezeréves együttlét alatt ilyen vádirat nem született. Magyarok is eltávoztak, de nevüket elhallgatták. A jelentés fő szerzője Petre Turlea volt. Takács Csaba és Csiha Tamás szenátor nem fogadták el a jelentést. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./1992. október 24.Csutak István korábban /okt. 12-én/ a bukaresti Evenimentul Zilei napilaphoz fordult, hogy sürgősen nyilvánosságra hozza: Verestóy Attila és néhány "kormánypárti", Domokos Géza körül csoportosuló RMDSZ-szenátor és képviselő okt. 8-án titkos tárgyalást folytatott Ovidiu Sincai úrral, a Nemzeti Megmentési Demokrata Front alelnökével az RMDSZ esetleges részvételéről az új kormány megalakításáról. A titkos tanácskozást Domokos Géza és Verestóy Attila kezdeményezte, részt vettek a szenátorok közül: Markó Béla, Szabó Károly, Csiha Tamás, Buchwald Péter /jelölt/, a képviselők közül pedig Madaras Lázár, Nagy Benedek, Borbély László, Tokay György, Kerekes Károly és Antal István /jelölt/. Csutak István feltette a kérdést: ha valóban nyilvános megbeszélés volt, miért nem tudott róla mindegyik RMDSZ-képviselő, illetve szenátor vagy az RMDSZ két alelnöke. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24-25./1993. január 22.Az RMDSZ megválasztotta új országos vezetőségét, az RMDSZ Képviselők Tanácsát. Melynek 21 tagja a következő: Csiha Tamás, Bodó Barba, Kántor Lajos, Szilágyi N. Sándoe, Bérs András, Tőké András, Borbély Ernő, Papp Kincses Emese, Fischer Ildikó, Molnos Lajos, Magyari Nándor László, Toró T. Tibor, Bányai Péter, Pillich László, Jankó Szép Sándor, Török Ernő, Sófalvi László, Brendus Gyula, Gazda István, Meder Zsolt és Borsos Géza. /Az RMDSZ új országos vezetősége. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./1993. február 20.Gyergyószentmiklóson febr. 19-20-án megalakult az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa. A 134 tagú testület tagjai: a Brassóban megválasztott 22 szövetségi küldött, az RMDSZ 39 parlamenti szenátora és képviselője, az RMDSZ megyei és területi vezetői, a platformok reprezentánsai, a csatlakozott pártok és társszervezetek képviselői. Csiha Tamást választották meg a szövetségi tanács Állandó Bizottsága elnökévé, Takács Csaba képviselőt pedig az RMDSZ ügyvezető elnökévé. Csiha Tamás megválasztása heves vitával történt, a választás után a Szabadelvű Kör a MISZSZ állásfoglalást szövegezett meg, megkérdőjelezve a szavazás érvényességét, végül azonban a megjelentek mégis elfogadták a szavazás eredményét. A Szabadelvű Kör és a MISZSZ kérte a frakciók megalakítását, javaslatukat az SZKT elfogadta. A tanácskozás alatt megalakult egy új frakció, a Független Frakció, 63 taggal. Újabb vitát váltott ki az alelnök-jelöltek listája. A szavazáskor a MISZSZ küldöttei kivonultak, nem volt meg a döntéshez szükséges többség, a szavazást elnapolták. /Birtók József: Kezdődik minden elölről? Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa első ülésszakáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23., Zonda Attila: Befejezetlen szimfónia. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 23, 24./ Markó Béla a Pesti Hírlapnak nyilatkozva elmondta: a 134 tagú Szövetségi Képviselő Tanács belső törvényhozó szervként működik, az operatív vezetést az ügyvezető elnökség látja el: az ügyvezető elnök és az alelnökök. Az ügyvezető elnököt megválasztották Gyergyószentmiklóson /Takács Csaba/, az alelnökök megválasztása időhiány miatt nem történt meg. Elfogadták azt az elvet, hogy frakciók alakulhatnak a tanácson belül. /Szondy Zoltán: Interjú az RMDSZ elnökével. = Pesti Hírlap, febr. 22./ Markó Béla szövetségi elnök közleményben rögzítette a Gyergyószentmiklóson febr. 19-én történteket, a Szövetségi Képviselők Tanácsa /SZKT/ megalakulását, az SZKT Állandó Bizottsága elnökének, Csiha Tamásnak és ügyvezető alelnökének, Takács Csabának megválasztását. Döntöttek a belső tájékoztatást szolgáló RMDSZ Közlöny megjelentetéséről. Elutasították a Román Nemzeti Egységpárt újabb rágalmazó nyilatkozatát. /Tájékoztató közlemény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./1993. március 10.Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke nyilatkozatában elsorolta, mi mindenről volt szó az RMDSZ vezetői és Iliescu találkozóján. Elmondták az elnöknek, hogy mit értenek az autonómián. Az oktatási autonómia teljesen önálló magyar oktatási rendszert jelent, amelyet az állami költségvetés finanszíroz. Felvetették a kisebbségi jogsérelmeket, az etnikai diszkriminációt, elsősorban az igazságszolgáltatásban és a helyi közigazgatásban, a magyar köztisztviselők alkalmazásában. Például Biharban alig van magyar közalkalmazott, Kolozsvárról nem is beszélve, de Marosvásárhelyen is hasonló a helyzet. "Negyedszer veszek részt olyan RMDSZ-küldöttségben, amelyet Iliescu úr hív megbeszélésre, de egyszer sem következett be változás a mi ügyünkben, sőt egyre szorosabbra szövődnek a szálak a kormánypárt és azon politikai csoportosulások között, amelyek megválasztásához biztosították a szavazattöbbséget, vagyis a román nacionalista, szélsőséges erők között." Az RMDSZ célkitűzése, a belső önrendelkezés hosszú folyamat, amelynek célja a romániai magyarság társadalmi fejlődésének kibontakozása. Az RMDSZ új működési szabályzata feladatköri megosztást tartalmaz, mert a romániai magyar társadalom nem egységes politikai érdekközösség, a liberálisoktól a kereszténydemokratáig, a konzervatívoktól a szocdemekig, a munkavállalóktól a vállalkozókig minden réteg megtalálható benne. A Szövetségi Képviselők Tanácsában jelentkezett az igény ennek tükröződésére. A sokszínű társadalmi összetétel miatt államrendszerhez hasonló struktúrát kellett kialakítani. Nemrég a liberálisok is hasonló szervezeti felépítést dolgoztak ki maguknak. Az RMDSZ-nek van szövetségi elnöke, továbbá ügyvezető elnöksége, amelynek alelnökei a magyar társadalom különböző szakterületeiket vezetik. Sok tekintetben ez megegyezik a kormánystruktúrával, hiszen az ügyvezető elnökségnek alkalmaznia kell a belső törvényeket, amelyeket a Szövetségi Képviselők Tanácsa bocsát ki. Csiha Tamás tehát házelnöknek tekinthető, mert ő vezeti ezt a szabályalkotó testületet. Takács Csaba felajánlotta Kötő Józsefnek, az RMDSZ Kolozs megyei elnökének a kultúra-vallásügyi alelnökséget. Ő ugyanis kiváló ismerője az erdélyi magyar szellemiségnek. Takács politikai alelnöknek a temesvári Bodó Barnát javasolta, Somai József szervezési alelnök lenne, Magyari Nándor az önkormányzati és reformügyi alelnök, a szatmári Fülöp Fischer Ildikó pedig oktatási alelnök. /Nits Árpád: Új integrációs erőforrások a láthatáron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./1993. március 27.Nagyváradon ült össze márc. 26-27-én az RMDSZ Szövetségi Képviselő Tanácsa /SZKT/. Megválasztották az ügyvezető testületet, majd az állandó bizottság tagjait. Elnök: Csiha Tamás, alelnökök: Borbély Imre, Ciszter Kálmán, Kolumbán Gábor, titkárok: Bunyovszky Lóránt, Borsos Géza, Toró T. Tibor. A létrejött frakciók: Magyar Demokrata Frakció - 20 tag, vezetője Borbély László, Szórványcsoport - 14 tag, vezetője Kakassy Sándor, Szabadelvű Csoport - 16 tag, vezetője Magyari Nándor, Partium Csoport - 14 tag, vezetője Márton Árpád, Erdélyi Magyar Kezdeményezés - 10 tag, vezetője Beder Zsolt, MISZSZ - 14 tag, vezetője Toró T. Tibor, Bethlen Gábor Frakció - 10 tag, vezetője Tőkés András. Az egyes frakciókba a feliratkozás még tart. Az SZKT ülésén hosszú órákon át tartó heves vita zajlott. Az SZKT hivatalosan tiltakozott az ellen, hogy a két magyar többségű megye élére román prefektusokat nevezték ki. Az ülés előtt a Katona Ádám vezette Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform, illetve Király Károly, a háromszéki RMDSZ elnöke sürgette, hogy vonják felelősségre Verestóy Attilát, mert elhatárolta magát Tőkés Lászlótól. Az SZKT megtárgyalta Tőkés László kijelentését, nyilatkozatban fejezték ki az RMDSZ tiszteletbeli elnökével való egyetértésüket Hajnalra több képviselő hazautazott, nekik is elküldik a nyilatkozatot, és azt egyetértésük után hozzák nyilvánosságra. /Véget tért az RMDSZ nagyváradi tanácskozása. = Új Magyarország, márc. 29., Barabás Zoltán: RMDSZ- SZTK. Nagyvárad. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./ Az SZKT-ban a különböző platformok és a függetlenek között az erőegyensúly kialakulatlan, így a legkisebb véleményeltérés akadályozhatja az SZTK hatékony munkáját, illetve döntéseit. Tőkés László tiszteletbeli elnök kifejtette, hogy az RMDSZ parlamenti frakciójának vezetői, elsősorban Verestóy Attila elhatárolta magát Tőkés László etnikai tisztogatással kapcsolatos kijelentésétől. /Gyarmath János: Nehézkes érdekegyeztetés az RMDSZ-ben. = Magyar Nemzet, márc. 27./1993. április 8.Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke ismertette az Ügyvezető Elnökség feladatkörét. Az SZKT döntéshozó testület, politikai programokat fogalmaz meg, a romániai magyarság parlamentjeként működik. Az Ügyvezető Elnökség és az SZKT közötti viszony hasonló a parlament és kormány közötti viszonyhoz. Az Ügyvezető Elnökség végrehajtja a döntéseket, szakosított főosztályait alelnökök vezetik. A hat főosztály: politikai, gazdasági, önkormányzat-reformügyi, művelődési-egyházügyi, oktatási-ifjúsági és szervezési. Az egyes főosztályok vezetői /ügyvezető alelnökei/ a főosztály feladatkörét körvonalazták:Bodó Barna politikai ügyvezető alelnök: több hivataluk lesz, a stratégiai kérdések kidolgozását végzi az egyik, a taktikait a másik osztály, de a szövetségi elnöknek is lesz hivatala. György Béla Zsolt gazdasági ügyvezető alelnök: olyan gazdasági háttér működtetése, amely hasznosítaná azokat az energiákat, amelyeket eddig nem használtak, továbbá gazdasági alternatívák kidolgozása. Magyari László Nándor önkormányzat-reformügyi ügyvezető alelnök: tudományos szakértői feladataik vannak, struktúraváltás, információnyújtás önkormányzati tanácsosok és polgármesterek számára. Kötő József művelődési-egyházügyi ügyvezető alelnök: kulturális autonómia alapján a művelődési intézményrendszer szervezése, számolva az önszerveződési lehetőségekkel is. 1989 után elképzelhetetlen lett volna a magyar társadalom talpraállása, ha az egyház nem bocsátja rendelkezésre épületeit. Az egyházakat segíteni kell anyagi és szellemi javaik visszaszerzésében. Fischer Fülöp Ildikó oktatási-ifjúsági ügyvezető alelnök: szervezetek munkájának összehangolása, információáramlás biztosítása, önálló anyanyelvi oktatási hálózat kiépítése, az anyanyelvi szakoktatás és a gyógypedagógiai intézetek visszaállítása, tehetséggondozás. Somai József szervezési ügyvezető alelnök: a szervezet működtetése a feladata. Csiha Tamás az Állandó Bizottság elnöke elmondta, hogy a hozzá tartozó szervezet a házbizottságnak felel meg, a kéthavonta összeülő SZKT részére készítik elő a munkaanyagokat. /Simon Judit: Kísérlet az RMDSZ végrehajtó szerveinek kiépítésére. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 8./1993. május 29.Csiha Tamás az SZKT Állandó Bizottsága nevében nyílt levéllel fordult az SZKT tagjaihoz, kérve, hogy jöjjenek el időben az ülésre, az RMDSZ választmányai pedig számoltassák el az SZKT-képviselőket az üléseken való jelenlétükről. /Csiha Tamás: Nyílt levél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29-30./1993. június 20.Az RMDSZ SZKT Marosvásárhelyen tartott ülésén /jún.19-20./. Az előző napon, jún. 18-ám ülésezett az Egyeztető Kerekasztal. Az SZKT ülésén elfogadták a működési szabályzatot, ezzel lehetővé vált a határozathozatal. Megalakultak a szakbizottságok, valamint az alapszabályt kidolgozó szövegszerkesztő bizottság, Takács Csaba beszámolt arról, hogy a készül kisebbségi dokumentum, a romániai magyarság Fehér könyve, a politikai főosztály a kisebbségi törvénytervezeten dolgozik, elkészült a szövetség információs rendszerének tervezete. AZ SZKT határozatában jóváhagyta az RMDSZ részvételét a Nemzeti Kisebbségek Tanácsában, azzal, hogy ha aug. 31-ig az RMDSZ által benyújtott javaslatok nem oldódnak meg, továbbá a nemzetiségi törvénytervezet addig nem kerül a kormány elé, akkor az RMDSZ visszavonja képviselőit a tanácsból. Az SZKT egyhangúlag elfogadta a Borbély László javasolta állásfoglalást, amely kimondja, Cseresznyés Pál elítélése bizonyítja: a politikai bosszú jogi keretek között lehetséges Romániában, ugyanakkor, amikor a Ceausescu-diktatúra bűnös kiszolgálóit sorozatosan felmentik. Az RMDSZ követeli az igazságtalanul elítélt magyarok szabadon bocsátását. Az SZKT zárt ülésen tárgyalta Tőkés László tiszteletbeli elnök etnikai tisztogatásra vonatkozó, SZKT-hoz intézett levelét. Az SZKT Markó Béla elnököt bízta meg álláspont-egyeztető találkozó megszervezésével Tőkés László és a parlamenti csoport között. Tőkés László egyéb programjai miatt nem tudott megjelenni az SZKT munkáján. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./ Csiha Tamás, az SZKT elnöke elégedetten állapította meg, hogy eredményes volt az SZKT ülése. Két új platform jelentkezett, a Gaudeamus és a Szociáldemokrata-újbaloldal platform. Kónya-Hamar Sándor javaslatot tett az ENSZ mellett működő Képviselet Nélküli Népek Szervezetébe való belépésről. Madaras Lázár új parlamenti többségi csoport létrehozását kezdeményezte, ezt az SZKT elvetette. /Mózes Edith: Negyedszerre sikerült. Az SZKT tud dolgozni, ha akar. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./ Iliescu elnök sajtóértekezletén kijelentette, hogy az RMDSZ SZKT marosvásárhelyi határozatai meglepték, nincs tudomása ilyen elvárásokról, ilyen gondokról. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26-27./1993. november 18.Vetési László lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke Besztercén, a díjátadáskor üdvözölte a szórványban munkálkodóknak. A díjazás gondolatát Jenei Tamás, a Diaszpóra Alapítvány egyik alelnöke vetette fel, létrehozták a Czelder Márton- és Földes Károly-szórvábydíjat. A bizottság most életműveket jutalmazott. Dr. Csiha Tamás református püspök nyújtotta át a díjakat a 82 éves volt kérői, jelenleg nyugdíjasként Kisiklódon szolgálatot vállaló Bányai Ferenc lelkésznek és a 83 éves Péter Jenő volt somogyomi gondnoknak. - Beszterce-Naszód megye 26 református anyaegyháza közül 8-ban nincs lelkész. A megyében öt leányegyház van és 24 szórvány. Legtöbb szórványa Magyarnemegyének van, ahol nincs lelkész. /Guther M. Ilona: Poggyászukban gumicsizma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./1994. január 20.A MISZSZ-ben megtartották a Reform Tömörülés után esedékes tisztújítást. Az öttagú elnökség: Tamás László elnök /Csíkszereda/, Nagy Pál, az Országos Információs Hálózat vezetője /Székelyudvarhely/, Mezei Sándor /Nagyenyed/, Dénes Judit /Kolozsvár, a MADISZ elnöke/ és Csiha Tamás /Szatmárnémeti/. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./1994. február 27.Az RMDSZ vezető testülete, az SZKT febr. 26-27-én Csíkszeredában tartotta ülését. Tisztújítás történt az SZTK vezetésében, Csiha Tamás elnök lemondott, Dézsi Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere személyében megválasztották az új elnököt. Az alelnökök: Bulgovszky Lóránd, Fari Ilona és Pillich László. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, aki a zsinat miatt nem tudott eljönni, levélben figyelmeztetett: márc. 28-án lejár az Európa Tanács ellenőrzési mechanizmusának első hat hónapos határideje. Románia eddig egyetlen vállalt kötelezettségének nem tett eleget. Tőkés László kérte a kérdés megvitatását. Az SZKT határozott az Egyeztető Tanács megalakításáról és szerepéről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1., Tőkés László levele: Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./ Az SZTK állásfoglalást adott ki arról, hogy Románia nem teljesítette az Európa Tanácsba való felvételekor vállalt kötelezettségei, ezért felkérte a parlamentet, hogy ratifikálja az Emberi Jogok Egyezményét, fogadja el az Önkormányzatok Európai Chartáját, az RMDSZ-nek a tanügyi törvénytervezetben benyújtott, a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájával összhangban levő módosító javaslatait, tűzze napirendre a nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvénytervezetet, felkérte a kormányt, hogy juttassa vissza az egyházaknak a tőlük elvett vagyont. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./1996. február 19.Febr. 18-án dr. Franz Pahlnak, a Dél-Tirol Autonóm Régió alelnökének meghívására nyolctagú RMDSZ-küldöttség utazik Dél-Tirolba. A Bolzanóba és Trentóba látogató delegációban részt vesznek Kötő József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke (a küldöttség vezetője), Seres Dénes szenátor, Tokay György és Varga Attila képviselők, Csiha Tamás, a nagybányai szervezet elnöke, Puskás Bálint, a háromszéki szervezet elnöke, Székely István, az Ügyvezető Elnökség referense és Vajda László, a szövetségi elnök politikai tanácsosa. Az ötnapos tanulmányút során az RMDSZ tisztségviselőinek alkalma nyílik közvetlenül tanulmányozni az autonóm intézmények működését, a működést szabályozó jogi normákat, valamint az autonóm intézmények és állami szervek közötti kapcsolatot, jogharmonizációt. A program szerint az RMDSZ küldöttsége találkozik a Dél-Tirol Autonóm Régió Tanácsának és Végrehajtó Bizottságának tisztségviselőivel, a bolzanói bíróság elnökével, az olasz kormány megbízottjával, a helyi önkormányzat és a helyi sajtó képviselőivel. /RMDSZ-küldöttség Dél-Tirolban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./1996. április 5.Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének ápr. 3-i ülésén Markó Béla és Takács Csaba beszámolt a Magyar Szocialista Párt március végén tartott V. kongresszusáról, amelyen meghívottként vettek részt. - Béres András alelnök, az Oktatási Főosztály új vezetője bemutatta cselekvési programját. - Az ÜE szakértőket kér fel az új párttörvény elemzésére és az ebből az RMDSZ-re vonatkozó tennivalók javaslatok formájában történő megfogalmazására. A szakértői csoport személyi összetétele: Birtalan József közgazdász, Csiha Tamás jogász, Czédly József közgazdász, Eckstein-Kovács Péter jogász, Hajdú Gábor jogász, Székely István politológus, Varga Attila jogász és Vida Gyula közgazdász. - Az ÜE felkéri a területi szervezeteket, hogy a következő kéthetes időszakban jelöljenek ki egy napot, amelyen elültetnek 11 fát, megemlékezésként a honfoglalás 1100. évfordulójára. /Jön a millecentenáriumi faültetés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./1996. november 8.A nov. 3-i választásokon az RMDSZ a következő eredményeket érte el: RMDSZ államelnök-jelöltjére leadott szavazatok száma: 761 007, az összes szavazat 6,02 %-a, ezzel Frunda a negyedik lett a jelöltek közül. Az RMDSZ szenátorjelöltjeire leadott szavazatok száma: 836.705 /6,81 %/, a képviselőjelöltjeire leadott szavazatok száma: 812.206 /6,64 %/. Az RMDSZ a szenátusban 11, a képviselőházban 25 mandátumot szerzett. Az RMDSZ szenátorai: Csapó József, Eckstein Kovács Péter, Frunda György, Hajdú Menyhért Gábor, Kozsokár Gábor, Lőrincz Gyula, Markó Béla, Puskás Bálint Zoltán, Seres Dénes, Szabó Károly, Verestóy Attila, képviselői: Antal István, Asztalos Ferenc, Bárányi Ferenc, Becsek-Garda Dezső, Birtalan Ákos, Böndi Gyöngyike, Elek Barna, Kakassy Sándor, Kelemen Attila, Kerekes Károly, Kónya Hamar Sándor, Kovács Csaba Tibor, Márton Árpád Ferenc, Mátis Jenő, Nagy István, Pécsi Ferenc, Ráduly Róbert, Rákóczi Lajos, Székely Ervin, Szilágyi Zsolt, Tamás Sándor, Tokay György, Vajda Ferenc, Varga Attila, Vida Gyula. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 8., 905. sz./ Az 1990-es választás eredménye: A képviselőházban RMDSZ 991 601 szavazat /7,23 %/, a szenátusban: RMDSZ 1 004 353 szavazat, /7,20 %/, A parlamenti helyek megoszlása: Nemzeti Megmentési Front 355 mandátum, RMDSZ 41 mandátum. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. máj. 27./ A parlamentbe jutott RMDSZ képviselők: Tokay György /Arad megye/, Szilágyi János /Beszterce-Naszód m./, Nagy Béla, dr. Csapó József, Szilágyi Zsolt /Bihar m./, Madaras Lázár /Brassó m./, Brendus Gyula /Fehér m./, Borbély Ernő, Csutak István, Incze Béla, Borsos Géza, Nagy Benedek /Hargita m./, Pillich László, Podharadszky László, Eckstein Kovács Péter /Kolozs m./, Domokos Géza, Márton Árpád, Bajcsi Ákos /Kovászna m./, Zonda Attila /Máramaros m./, Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László /Maros m./, András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila /Szatmár m./, Vida Gyula /Szilágy m./, Bárányi Ferenc /Temes m./, RMDSZ-szenátorok: Hosszú Zoltán /Arad m., Demény Lajos /Bihar m./, Fazakas Miklós /Brassó m./, Hajdú Gábor, Verestóy Attila /Hargita m./, Szőcs Géza /Kolozs m./, Király Károly, Kozsokár Gábor /Kovászna m./, Csiha Tamás /Máramaros m./, Markó Béla /Maros m./, Szabó Károly /Szatmár m./, Tóth József /Szilágy m./. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. máj. 29./ 1992. szept. 27-i választás: A képviselőházban: RMDSZ 7,46 % /811 290 szavazat/ - 27 képviselői hely. A szenátusban az RMDSZ 7,58 % /831 469 szavazat/ - 12 szenátor. Az RMDSZ képviselőjelöltjeire 1990. májusában 983 890-en szavaztak, most 172 600-zal kevesebben, az RMDSZ szenátorjelöltjeire pedig 1990-ben 1 094 353-an adták voksukat, most viszont 262 884-gyel kevesebben. /Szabadság (Kolozsvár), 1992. okt. 9., Dimineata (Bukarest), 1992. okt. 11./ Az 1992. szept. 27-én megválasztott RMDSZ szenátorok: Hosszú Zoltán /Arad m./, Csapó József /Bihar/, Incze Tibor /Fehér/, Verestóy Attila, Hajdú Gábor /Hargita/, Buchwald Péter /Kolozs/, Kozsokár Gábor, Magyari Lajos /Kovászna/, Markó Béla, Frunda György /Maros/, Szabó Károly /Szatmár/, Seres Dénes /Szilágy/, RMDSZ képviselők: Tokay György /Arad/, Rákóczi Lajos, Szilágyi Zsolt, Székely Ervin /Bihar/, Szilágyi Zoltán /Beszterce/, Madaras Lázár /Brassó/, Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István /Hargita/, Takács Csaba /Hunyad/, Sinkó István, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő /Kolozs/, Márton Árpád, Zsigmond László, Birtalan Ákos /Kovászna/, Borbély László, Kerekes Károly, Elek Barna, Németh János /Maros/, Mazalik József /Máramaros/, Varga Attila, Pécsi Ferenc /Szatmár/, Vida Gyula /Szilágy/, Bárányi Ferenc /Temes/. /Szabadság (Kolozsvár), 1992. okt. 9./1996. december 13.Dec. 13-án tisztújító közgyűlést tartott az RMDSZ Nagybányán. Csiha Tamás leköszönő elnök elemezte az elmúlt időszakot. Nagybányán megszűnt a MADISZ, a fiatalok részéről eddig nem volt igény az újraszervezésére. A város új RMDSZ-elnöke Olajos László lett. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./1997. június 12.Jún. 12-én tartotta tisztújító közgyűlését a Nagybányai RMDSZ. A küldöttek Ludescher István mérnököt választották meg elnöknek. Ludescher István régóta aktív tagja a nagybányai RMDSZ-nek. 1992 óta nagybányai városi tanácsos és elnökké választásáig az RMDSZ vezetőségi tagja volt. A nagybányai RMDSZ vezetőségének tagja még: Csiha Tamás politikai alelnök, Pintér Attila szervezési alelnök, Vida Zoltán oktatási alelnök, Dávid Lajos művelődési alelnök és Farkas Zoltán ügyvezető alelnök. Olajos Pál januári halála óta Csiha Tamás töltötte be ideiglenesen az elnöki tisztséget. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 25., 1056. sz./1999. december 3.November 26-án tartotta meg a Nagybánya központú Területi RMDSZ jubileumi küldöttgyűlését, emlékeztek a helyi szervezet 10 éves fennállására és tevékenységére. Valójában 1989. dec. 25-én alakult meg a városban az RMDSZ, azonban a decemberi zsúfolt eseménynaptárra tekintettel előrehozták a megemlékezést. A szervezők meghívták az RMDSZ országos vezetőségét, a helyi civil szerveződések képviselőit, a helyi egyházak vezetőit, a koalíciós pártok küldötteit. Dr. Márton Árpád, aki - néhány ideiglenes elnök után - első vezetője volt a helyi szervezetnek, adott történelmi összefoglalót. Csiha Tamás, az első helyi RMDSZ-szenátor majd szervezeti elnök beszédében emlékeztetett a helyi szervezet két halottjára, Zonda Attila képviselőre és Olajos Pál ügyvezető alelnökre. /Farkas E. Zoltán: Egy RMDSZ-emlékrendezvény margójára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./2001. január 11.Jan. 5-én visszavonta a Nagybányai Törvényszékhez benyújtott fellebbezését Szilágyi László lelkipásztor - olvasható a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közleményében. Szilágyi a karácsony előtti napokban ülősztrájkot tartott az Igazgatótanács épülete előtt, mert véleménye szerint állásából jogtalanul függesztették fel. SZ.L. egyházkerületi ifjúsági utazó volt, de elégtelen szolgálatvégzés miatt tisztségéből felmentették, majd saját kérésére a misztótfalui egyházközségbe helyezték. Felfüggesztésére azért került sor, mivel 1999. márc. 11-én a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban működő IKE-irodát Asztalos Csaba volt IKE-vezető, jelenlegi országos RMDSZ-tanácsos és Kállay László lelkipásztor, volt egyházkerületi külügyi osztályvezető segédletével önkényes és törvényellenes módon a fugyivásárhelyi egyházközség garázsába költöztette, s azt felszólításra sem volt hajlandó kiadni. A közlemény szerint ezek után már nem lehet azon csodálkozni, hogy Borzási Gyula és Szilágyi László a fugyivásárhelyi megmozdulások hangadó képviselői közé tartoztak, s azon sem, hogy Kállay László fugyivásárhelyi lelkipásztor csatlakozott SZ.L. ülősztrájkjához. - SZ.L. a fizetésmegvonás miatt bírósághoz fordult, ügyvédje, Csiha Tamás volt parlamenti képviselő nyilvános rágalmazással illette az egyházkerület püspökét. /Visszavonta fellebbezését. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11.2001. január 24.Elnök nélkül marad az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa. Lemond a romániai magyar kisparlament (SZKT) elnöki tisztségéből és a Hargita Megyei Tanács alelnöki tisztségéből Dézsi Zoltán. Mindez várható alprefektusi kinevezésével áll összefüggésben. ″Az alprefektusi tisztségekbe az RMDSZ által is elfogadott emberek kerülnek, de a Szövetség nem vállalt kormányzási szerepet, ezért nem fogadható el, hogy az alprefektus RMDSZ- tisztségviselő is legyen″ - magyarázta. A politikus egyébként 1994 februárjában Csiha Tamást váltotta fel a Szövetség legfőbb döntéshozó szervének élén. Akkor Borbély Ernővel szemben, 1995-ben pedig Kelemen Atillával és Somai Józseffel szemben nyerte el a tisztséget. 1997-ben a gyergyószentmiklósi polgármesteri tisztségről mondott le, amikor Hargita megye prefektusává nevezték ki. Most a Hargita Megyei Tanács alelnöki tisztségétől, az SZKT-elnökségtől és a Gyergyószéki RMDSZ-elnökségtől kell megválnia cserében az alprefektusi kinevezésért. Dézsi szerint az SZKT feltehetőleg nem választ új elnököt következő ülésén. - A testület megújítását, a belső választások megszervezését már 1993 óta előírja az RMDSZ programja. Markó Béla úgy vélte, hogy májusban lehetne urnákhoz hívni az erdélyi magyarságot. - Borbély Zsolt Attila, a Reform Tömörülés platform SZKT-képviselője az RMDSZ Szabályzatfelügyelő Bizottságához fordult, kérvén a kormánypárttal kötött megállapodásról tartott szavazás felülvizsgálatát. A Szövetség szabályzata értelmében az SZKT elnökének sarkalatos (2/3-os) szavazást kellett volna elrendelnie a protokollumról, az ülésvezető Dézsi Zoltán azonban ezt nem jelentette be. ″Mindenbe bele lehet kötni - jelentette ki a beadványra reagálva Dézsi Zoltán -, a szavazást azonban biztos, hogy nem ismételjük meg.″ Amint az SZKT-elnök felidézte, a határozat ellen szavazók, és a tartózkodók száma a küldöttek ötödrészét sem tette ki. ″Az Állandó Bizottság a szavazás előtt megtárgyalta a kérdést, tudtuk, hogy kétharmados döntésre van szükség″ - jegyezte meg az elnök. Elismerte azonban, hogy hibázott, amikor nem mondta ki hangosan is, hogy sarkalatos szavazás következik. /Gazda Árpád: Dézsi Zoltán leköszön tisztségeiből. - A szabályzatfelügyelő bizottság előtt az RMDSZ-PDSR megállapodás megszavazása = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./2013. április 19.Húsz évvel az RMDSZ brassói kongresszusa után 3.Az egyetértésben elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat, valamint az ugyancsak konszenzusban megszavazott Brassói program, illetve a lapszabályzat-módosítás, valamint RMDSZ-tisztújítás után igen hamar sor került az első jelentős kötélhúzásra a szervezet „belső parlamentje”, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elnökének megválasztása kapcsán. Az autonomista-helyzetteremtő és a kollaboráns-tájba simuló szárny között a kongresszus előtt köttetett egy gentleman agreement, miszerint a politikai egyensúly és a közös cselekvés lehetőségének megőrzése lesz a fő irányelv a fontosabb tisztségek betöltésénél, s ennek jegyében az SZKT elnöke az autonomista szárny jelöltje lesz, aki ellen a másik oldal nem indít senkit. Ehhez képest miután megtörtént az autonomisták részéről Borbély Ernő egykori politikai fogoly, későbbi parlamenti képviselő jelölése, Kozsokár Gábor szenátor javasolta Csiha Tamás kollégáját SZKT-elnöknek, aki meg is nyerte a választást. Az autonomisták becsapva érezték magukat, a továbblépést taglaló belső tanácskozásukon érdekes módon Markó Béla is részt vett, s úgy lépett fel, mint aki egyetért a tanácskozókkal. Végül kompromisszumképpen Csiha mellé többségében autonomista házelnökséget választott a testület Még el sem csendesedett az SZKT tisztújítás okán kialakult konfliktus, amikor a szervezet máris belefutott a következőbe. Ez azonban nem személyi kérdések, hanem a két tábor mögöttes politikai filozófiája mentén alakult ki, még akkor is, ha ez nem volt annyira nyilvánvaló, mint a Kolozsvári Nyilatkozat vagy a Neptun-ügy kapcsán kirobbant belső válság idején. Bíró Béla – aki szerint a magyar irredentizmus „álom, s még csak nem is szép”, s aki szerint mindenki, aki ismeri a román kultúrát, szükségszerűen „egy kicsit román is” – a Beszélő hasábjain elemezte az esetet (lásd az akkor még hetilapként működő sajtorgánum 1993/12-s számában a Tőkés püspök szelet vetett… című írást). Elmarasztalta Tőkés Lászlót, aki 1993. február 6. és 23. közötti amerikai útja során kijelentette: Romániában finom eszközökkel végzett etnikai tisztogatás zajlik. A kijelentés nagy port kavart fel, valamennyi román politikai erő elhatárolódott tőle, a román parlamentben az 1984 című Orwell-klasszikusban érzékletesen leírt „öt perc gyűlöletet” idézve órákon keresztül gyalázták a román honatyák Tőkés Lászlót, az RMDSZ-t és a magyarságot. Az RMDSZ frakcióvezetői pedig ahelyett, hogy statisztikákkal, tényekkel támasszák alá Tőkés kijelentésének helytállóságát, szerencsétlennek nevezték és elhatárolódtak tőle. Míg Tokay György és Verestóy Attila frakcióvezetők, valamint az erdélyi balliberális értelmiség a román politikusokkal közösen Tőkés László ellen fordultak, illetve elhatárolódtak tőle, Octavian Buracu emberjogi harcos a román állami televízió nyilvánossága előtt állt ki mellette. Egy dolgot azonban helyesen látott Bíró Béla: e kijelentés mögött az áll, hogy Erdély problémájának megoldását Románián kívül kell keresni. Bíró Béla persze úgy látja – s ebben már aligha azonosulhatunk vele –, hogy a magyar kisebbség helyzetének javulását „a román ellenzékkel közösen kivívott román demokráciától” lehet remélni. Ez volt az az érv, amivel Domokos Géza és a balliberális tollforgatók szüntelenül óvták az erdélyi magyarság prominenseit a saját létérdekei melletti határozott kiállástól, attól, hogy az autonómiát az RMDSZ egyáltalán programba vegye. Mert ugye „mit szólnak majd román barátaink?”. Román barátaink, mint tudjuk, győztek a választáson 1996-ban, megannyiszor becsaptak, s még azt a keveset sem tartották be, amit ők maguk megígértek a két sürgősségi kormányrendeletben. Nemhogy területi és kulturális autonómiánkat nem értük el, de az önálló állami magyar egyetem sem jöhetett létre, amit pedig az RMDSZ vezetői több ízben is szakítópróbának neveztek. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a „demokratikus ellenzék” győzelmétől remélt „román demokrácia” nem hoz megoldást, a következő ködkép Románia uniós csatlakozása volt, amely úgymond automatikusan megoldja problémáinkat – ezt hirdették Frunda Györgytől Dávid Ibolyáig sokan. Erre hivatkozva akadályozták meg, hogy az RMDSZ a zsákutcás kormányzati szerepvállalás helyett minden erejét arra fordítsa, hogy tudatosítsa a külvilágban: az erdélyi magyar nemzeti közösség érdekképviselete csak akkor támogatja Románia EU-csatlakozását, ha előbb elnyerjük a románság által már 1918-banmegígért autonómiát. Ehelyett az RMDSZ a kormányzati szerepvállalással és a protokollum-politikával azt üzente „kifelé”, hogy minden rendben van, hogy mindent megoldunk „itthon”, nincs szükség Koszovó mintájú külső beavatkozásra. Hála Gyurcsány Ferencnek és kormányának 2005. szeptember 26-án Románia EU-csatlakozásának feltétel nélküli parlamenti támogatásával elvesztettük utolsó eszközünket arra, hogy középtávon Magyarország külpolitikai nyomás alá helyezze a román diplomáciát. Visszatérve az „etnikai tisztogatás” vitájához: az SZKT nem jutott döntésre a vacsora kezdetéig, a vacsora után visszaszállingózó küldöttek megérkezése előtt Csiha Tamás frissen megválasztott elnök a gyűlés határozatképtelenségére hivatkozva azt berekesztette, s ha Tőkés László nem tereli vissza a távozófélben levő képviselőket az ülésterembe, el is maradt volna a határozattervezet megfogalmazása. Így végül elkészült egy alapvetően korrekt szöveg, amely kiáll Tőkés László kijelentése mellett, de nem ítéli el a frakcióvezetők magatartását. A határozat – miként azt az RMDSZ közlöny 1993/3-as számában is szerepel – végül „jogerőre emelkedett” összesen 80 támogató szavazattal, miután azt a helyben megszavazók mellett többen utólag aláírták. Hadd idézzünk a szövegből: „Mindmáig a román hatalom bevallott politikai célja az egységes és homogén nemzetállam megteremtése. Megvalósítása feltételezi minden itt élő kisebbség önazonosságának feladását vagy szülőföldjének elhagyását. Az e célt követő politikai gyakorlat eszköztárába tartozik – többek között – az etnikai tisztogatás is. Ez alkalmazott formái szerint nem, de céljait illetően – nevezetesen a kisebbségek felszámolása tekintetében – azonos a volt Jugoszláviában történtekkel. Az SZKT elítéli ezt a gyakorlatot, kinyilvánítja egyetértését az RMDSZ tiszteletbeli elnökének ilyen értelmű nyilatkozatával. Mivel a diverziós célokkal felgerjesztett parlamenti vitában nyilván nem került sor ezen álláspont tudatosítására, szükséges azt nyomatékosítani.” A józan érveknek 1993-ban még volt annyi hatásuk, hogy az SZKT-küldöttek nem szekértáborok szerint, hanem lelkiismeretükre hallgatva szavaztak. A lezajlott vita azt látszott megerősíteni, hogy nem lehetetlen az egységben folytatott autonómiapolitika, az erdélyi magyar nemzeti önkormányzat építése, hogy a két tábor mégoly érzékeny kérdésekben is megtalálja a közös nevezőt. Hasonló érvek kerültek elő fél évvel később a Neptun-ügy SZKT-vitája kapcsán is, hasonló eredménnyel: a testület elítélte a román külön utas politizálást, amely „károkat okozott a szervezetnek”, de ezúttal sem büntette a felelősöket. A Neptun-ügy kihatása máig tartó, az akkori tárgyalók érvpaneljei ma is visszaköszönnek az RMDSZ vezetőinek retorikájában, mi több, az 1996-os kormányzati szerepvállalás óta a teljes szervezet a Neptun-logika mentén működik. (folytatjuk) Borbély Zsolt Attila Erdélyi Napló (Kolozsvár). 2015. április 18.Kongresszus: programot módosít az RMDSZAz RMDSZ Kolozsváron zajló kongresszusának második napján bemutatják az RMDSZ – 25 éve együtt dokumentumfilmet, átadják az Ezüst Tulipán díjat a szervezet jelenlegi és egykori országos testületi vezetőinek, módosítják a programot, majd kongresszusi dokumentumokat mutatnak és fogadnak el. Percről percre tudósítunk. 9.00: Szinte üres még a terem, a küldöttek "szotyogva" érkeznek a kongresszus helyszínére, a kolozsvári Diákművelődési Házba. – 9.10: Elkezdték az RMDSZ – 25 éve együtt dokumentumfilm vetítését. A Csibi László rendezésében készült filmben Kelemen Hunor, Markó Béla, Takács Csaba nyilatkozatai mellett Kántor Lajos, Varga Gábor, Tokay György, Csiha Tamás, Béres András, Varga Attila, Márton Árpád, Hajdú Gábor, Nagy Benedek interjúk hangzanak el, archív felvételek idézik meg a kezdeteket, az RMDSZ megalakulásának pillanatait, a Fekete Márciust, valamint az első parlamenti és kormányzati éveket. 9.50: A terem lassan megtelt. 10.10: Kelemen Hunor elkezdte az Ezüst Tulipán díj átadását. Az elismerést 65 olyan tisztségviselő kapja a főtitkárság javaslatára, akik az RMDSZ országos testületeit vezették. "Olyan embereknek köszönjük meg a munkáját, akik hitet tettek amellett az érték mellett, amit az érdekképviselet jelent. A köszönet legalább annyira fontos, mint a munka. Munkájukra továbbra is számítunk” – jelentette ki a díjátadás előtt a szövetségi elnök. 10.22: Hegedüs Csilla a programmódosítás alapelveit ismerteti. Szavai szerint ezek kidolgozásába bevonták a civil társadalmat is. A módosított program a szülőföldön való megmaradásra, a gazdasági fejlődésre, a teljes szintű anyanyelvi oktatásra, a magyar kultúra hozzáférhetőségére és a szociális védelemre összpontosít. A legnagyobb mértékben a program gazdasági része módosult. 10.28: Elkezdődött a program fejezetenkénti ismertetése és a módosítások szavazásra bocsátása. A módosításokat elfogadta a kongresszus. 10.35: Elkezdődött a kongresszusi dokumentumok bemutatása. Elsőként a Versenyképes és minőségi anyanyelvű oktatás című dokumentumot ismertette Magyari Tivadar főtitkár-helyettes. A dokumentumot elfogadták a küldöttek. 10.40: Az Állásfoglalás a romániai monetáris és adópolitikai folyamatokról című dokumentumot Winkler Gyula, a Gazdasági Tanács koordinátora ismertette. A dokumentumot megszavazták. 10.48: A Nemzetpolitikai törekvések című dokumentumot Székely István főtitkárhelyettes mutatta be. A küldöttek elfogadták. 10.52: Eckstein-Kovács Péter volt kolozsvári szenátor kér szót ügyrendi kérdésben. "Egyszer nem tette fel a kérdést az elnök asszony, hogy van-e hozzászólás a dokumentumokhoz?" – fordult az ülésvezető Biró Rozáliához. Az SZKT elnöke jogosnak nevezte Eckstein kifogását, de megjegyezte: azért nem hívta fel a figyelmet a hozzászólások lehetőségére, mert úgy érzékelte, hogy "a küldöttek amúgy is türelmetlenek". 10.55.: A magyar családok segítése elsőrendű prioritásunk című dokumentumot Szabó Ödön Bihar megyei képviselő ismertette. 11.10: Vincze Loránt külügyi titkár a külügyi határozatot ismertette, a küldöttek elfogadták. 11.16: Nők a pályán – az RMDSZ Nőszervezetének alapelvei című dokumentumot a Nőszervezet elnöke, Biró Rozália mutatta be. A kongresszus megszavazta. 11.20: Az Új nemzedék, építő és alkotó erőnk című dokumentumot Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke ismertette. A küldöttek elfogadták. 11.27: Biró Rozália lezártnak nyilvánítja a 12. kongresszus ülését. Cs. P. T. maszol.ro 2015. április 21.A politika szolgálatábanMindennapi életünknek egyik meghatározó tényezője, milyen gazdasági, politikai és társadalmi körülmények között kell, éljünk. Ennek következménye mind az a cselekedetsor, mellyel a polgár jelezheti az elvárásait az ország vezetőinek. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapvető célkitűzései, elvei, értékei nem változtak. Kiállták az idők próbáját. Az élet megkívánja, hogy a gazdasági, társadalmi, politikai változások következtében új elemek, szempontok is jelenjenek meg. Az RMDSZ 12. Kongresszusának mottója: ÚJRATERVEZÉS. Amint Kelemen Hunor hangsúlyozta, a Kongresszus megszervezésére olyan időben került sor, amikor a romániai társadalomban, az erdélyi magyar társadalomban egyaránt jelen van a sok feszültség, elégedetlenség, ami felgyűlt a politikusok, a politikai osztály, a politika iránt. Ennek következtében is újra kell gondolni a politizálás módját. „Sok alázatra van szükség”. A politikát szolgálatként kell, tekinteni. Románia a gazdasági válságból már kilábalt, viszont az országban politikai és bizalmi válság van. Milyen módon lehetne ezeket a kérdéseket megoldani? Vannak eredmények, ezekről egyesek szívesen is beszéltek, megemlítvén a sikereket, a törvénykezésben elért eredményeket is. Ellenben nehézségekbe ütközik a jogok érvényesítése. 25 év után is érződik az, hogy az emberek tudatát, negatív életérzések, ha nem is uralják, de tudat alatt jelen vannak. Az is kiderült, hogy a törvény tisztelete nem jelentheti azt, hogy jogsértések elfogadhatóak. Az igazságszolgáltatás működését igen, de a megbélyegzést elutasítja a Szövetség. Nem lehet elfogadni a túlkapásokat sem- mondta Kelemen Hunor. A Szövetség változtatni akar a kommunikációs stíluson. Ismerni szeretné alaposabban, hogy a lakosság milyen problémákkal küzd. Az erdélyi magyar közösségnek, melyek a problémái? Azokra közösen megoldást keresni. Az elgondolás az lenne, hogy a közösségi ügyekhez alázattal viszonyuljanak. A Kolozsvári Nyilatkozat szellemében Az RMDSZ 12. Kongresszusán elhangzott köszöntő beszédek közül Adorjáni Dezső evangélikus- lutheránus egyház püspökének a beszédéből idéznék néhány gondolatot. Nosztalgiával emlékszik a Szövetség születésének pillanataira. Tanúja volt a felnőtté válás folyamatának. Születésnapra illik ajándékkal jönni – mondta. Hozott két szövetdarabot. Az egyik háziszőttes, puritán mintázatú. Ha megérintik, érezhető, durva, de tartós, melyet a szálak tartanak össze. A szövet kicsit szürke, de benne van az alkotó álma, kreativitása. Az RMDSZ- ben a közös érdek, célkitűzés szálai kötik össze az embereket. A másik szövet darab színes, a profitorientált, globalista cég terméke, mely szétmegy a húzogatás hatására, kacattá válik. Olyan szövetség létére emlékeztet, melynek ma nagy divatja van. Mondják, hogy „szeretlek”, de meddig. Kiderül, hogy addig, míg az érdek tart. Az RMDSZ tartós szövetség, melyben benne van a pillanatnyi és a hosszú távú érdek. Azonban, más jellemzői is vannak. Nem csak politikai szövetség, hanem érték közösség is- a nyelv, az iskola, a zászló, a himnusz, a templom alapvető értéket jelentenek. Emlékeiben megmaradtak azok a felemelő pillanatok, amikor, 1992. október 22-én, a kolozsvári Szent Mihály templomban a képviselők felesküdtek a Kolozsvári Nyilatkozatra. Amíg a Szövetség a Nyilatkozat szelleme szerint cselekszik, addig a hívatásának tesz eleget – mondta Adorjáni Dezső. A Kongresszuson, jelen voltak a határon túli magyarság képviselői is. Valamennyien pozitíven értékelték a Szövetség munkáját. Ugyanakkor reflektáltak, beszámoltak saját munkájukról is. Betekintés nyerhettünk a magyar közösségek életébe is. A határon túli magyar képviselők köszöntője A Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke, Horváth Ferenc elmondta, hogy Szlovéniában hogyan működik a kisebbségvédelem. Egyedüli magyar közösség, melynek van kulturális autonómiája. Olyan magyar közösség nevében szól, melyet a múltban, mintha elfelejtettek volna. Reméli, hogy Romániában a parlament elfogadja az Autonómia-tervezetet, amely a kulturális autonómiát biztosítja. Nem felejtette el, hogy megemlítse, az aradi Szabadság- szobor a lendvai születésű Zala György szobrászművész alkotása. Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke Kárpátalját gyönyörűnek véli, amely most rémálom. Évezredes múlttal rendelkezik, most meg kell küzdeniük a megmaradásért. A kárpátaljai magyarság a legnehezebb helyzetben van a katonai mozgósítás, a romló gazdasági, szociális helyzet miatt. Félelem, aggodalom uralja a lakosságot. A fiatalok a jövőkép hiánya miatt határon kívül keresik a boldogulást. Félő, hogy az asszimiláció miatt megfogyatkozik a kárpátaljai magyarság. Ezért szükséges erősödő nemzeti összefogás, és így sikerül túlélni a nehéz helyzetet, megerősíteni a megmaradásukat. A horvátországi Magyar Egyesületek Szövetségének elnöke, Juhász Sándor számokkal érzékeltette a horvát- országi magyarság számbeli csökkenését. Ma több mint 14 ezer magyar él a 10 településen. Lényegében a két világháború és a ’90-es évek háborúi eredményezték a számbeli csökkenést. Minden magyar számít – mondta Juhász Sándor. Megoldásokat keresve, megfogalmazta: a magyarországi politikai elitnek 90 év alatt nem sikerült kialakítani hosszú távú kisebbségi politikát . Előbb vagy utóbb a határon túli politika pártpolitika lett. Jó lenne, ha közösen politizálnának. Visszaállítani a demokráciába vetett bizalmat Sok értékes hozzászólás hangzott el, néhányat kiemelnék. Markó Béla szerint az RMDSZ nem tévesztett utat. „Igen, ma Romániában válságban vannak a politikai intézmények, és csakis a különböző hatalmi ágak együttműködésével, mi több, össztársadalmi szolidaritással lehet a helyzetet megoldani, a demokráciába vetett bizalmat visszaállítani. 25 évvel a rendszerváltás után éppen ez a bizalom rendült meg a társadalomban, csodára várnak sokan, és az ilyen csodavárás könnyen lehet egy autoritárius rezsim előszobája vagy várószobája, hogy stílszerű legyek.” Borbély László szerint „újra és újra kell fogalmazni azokat az elvárásokat, amelyeket megjelenítettünk 1990-ben. A leltár elkészült. Világosan meg tudjuk fogalmazni, melyek a román kormány és a különböző intézmények kötelezettségei amelyeket a belső törvényhozásban vagy nemzetközi intézmények felé vállaltak.” Winkler Gyula EP képviselő kiemelte: 25 évvel ezelőtt fogalmazták meg a szülőföldön maradás, gyarapodás gondolatát. A szórvány erősíti a romániai magyarság ügyét. Sokszor „üveggyöngyökkel” jönnek a szórványba, amiből ők nem kérnek. Hivatkozik Mario David szavaira, aki szerint Bruxelles-ből nézve az RMDSZ stabilitási tényezőnek látszik. Bukarestben másképp látják. Az RMDSZ- 25 éve együtt-című dokumentumfilm A Kongresszus második napján mutatták be Csibi László rendezésében készült az „RMDSZ- 25 éve együtt” című dokumentumfilmet, mely a Szövetség életében, munkájában nyújt betekintést. A rendező, 2012-ben, a BBTE Fotó, Film- és Médiaszakon végzett. Eredményekről, politikai vitákról láthatunk érdekes, értékes összeállítást. Hogyan tudtak sikeresen helyt állni a kormányzásban. A rendező archív anyagokat is felhasznált a dokumentálás során. Kelemen Hunor, Markó Béla, Takács Csaba nyilatkozatai mellett Kántor Lajos, Varga Gábor, Tokay György, Csiha Tamás, Béres András, Varga Attila, Márton Árpád, Hajdú Gábor, Nagy Benedek politikusokkal készült interjúk hangzanak el. Szemléletesen mutatja be a több mint két évtized főbb eseményeit is. Ezüst Tulipán- díj Az RMDSZ jelenlegi és egykori országos tisztségviselőinek az Ezüst Tulipán- díjakat nyújtotta át Kelemen Hunor a szervezetben kifejtett alkotó, értékteremtő, közösségformáló munkájuk elismeréseként. A Szövetségi elnök hangsúlyozta: „Egy társadalom, egy közösség életében a köszönet legalább annyira fontos, mint az elvégzett munka. Ezért is hasznos megállnunk egy pillanatra és meghálálnunk az embereknek azt, hogy azzá tették a Szövetségünket, ami ma, összetartották a szervezetet.” Kovács Péter kongresszusi biztos kiemelte: „Az Újratervezés Kongresszusának tartalmi tétje van, az RMDSZ politikájának megújulása a tét.” Csomafáy Ferenc erdon.ro 2015. május 7.Filmkockák az RMDSZ huszonöt éves megdicsőülésérőlAki gondolkodásra, önálló ítélethozatalra képes felnőttként megélte a Ceauşescu-korszakot, az valószínűleg egy életre immunitást biztosító eszmei oltást kapott a kommunizmus ellen. A propaganda és a valóság közötti éles szakadék, a privát életbe belevilágító állam, az értelmiség fájó dilemmája a kényszerű megalkuvás és az egzisztenciális bizonytalanság között, az előírt világnézettől való eltérés brutális megtorlása, az egyéni kezdeményezések visszametszése, a közösségi önszerveződés megakadályozása, az ízléstelen személyi kultusz mind olyan mozzanatok, melyek tragikus emlékként egy életen át végigkísérik azokat, akik mindezeket megélték. Beépített vagy hithű kommunisták Amikor a nemzeti autonomista tábor az RMDSZ utódkommunista mivoltáról értekezik, nem árt a distinkció. A minősítés csak egyes elemeiben áll meg. A beszervezés az egyik meghatározó mozzanat. Aligha tagadható, hogy megalakuláskor az RMDSZ soraiban felülreprezentáltak voltak a korábbi „hivatalos” magyarok, akik csak úgy kerülhettek jó pozíciókba, ha megkötötték a maguk kompromisszumát a kommunista rendszerrel vagy egyenesen kollaboránsai, netán őszinte hívei voltak annak. S mint tudjuk Kövér Lászlótól, a kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna. Az exkommunisták nem tudták levetkőzni bolsevik reflexeiket. Elég, ha arra utalunk, miként került szervezeten kívülre minden olyan RMDSZ-es politikus, aki a kommunista rendszerrel való nyílt szembeszegülést választotta, Király Károlytól Szőcs Gézán, Borbély Ernőn, Búzás Lászlón át Tőkés Lászlóig. De nemcsak a kiszorítás ilyen ősbolsevik reflex, hanem a történelemhamisításra való hajlam is. Az RMDSZ tízéves fennállása alkalmából kiadott 1999-es CD kronológiája megannyi példáját hozta a történelemhamisító igyekezetnek: az RMDSZ minden addigi válságát a Hargita megyei listahamisítástól a Neptun-ügyön át a Nagy Benedek-ügyig. Mi más juthat az ember eszébe, miután végignézi azt az egyórás hőseposzt, amelyet a 25 éves jubileumát ünneplő RMDSZ készíttetett a szövetségnek nevezett párt első negyed évszázadáról? Az szinte természetes, hogy a megszólalók majdnem egytől egyig az RMDSZ Markó–Takács-féle fősodrából kerülnek ki, mely tandem közel két évtizeden keresztül meghatározta az RMDSZ politika tartalmát és formáját. Készítettem egy pontosnak szánt statisztikát is a filmben megkérdezettek megszólalásairól. A listát Markó vezeti húsz megszólalással, őt követi Takács Csaba tizeneggyel, majd Kelemen Hunor következik hattal, Varga Attila öttel, Tokay György, Varga Gábor és Csiha Tamás hárommal, Márton Árpád, Hajdú Gábor és Kántor Lajos kettővel, végül Béres András, Nagy Benedek, Borbély László és Bíró Rozália eggyel. Érdekes módon kimaradt Verestóy Attila, Frunda György, a főtitkár Kovács Péter. A „másik oldalon” inkább érthető Tamás Sándor, Antal Árpád és Ráduly Róbert mellőzése. Kincses Elődnek, aki közel negyven százalékot ért el 1999-ben Markóval szemben az elnökválasztás alkalmával, a neve sem hangzik el. Vitatható hitelesség A korabeli bejátszásokon feltűnik Domokos Géza, Sütő András, Verestóy Attila és Toró T. Tibor, valamint többen a felsorolt megszólaltatottak közül. Az RMDSZ egykori főtitkára majd alelnöke, Szőcs Géza, volt szenátora, Király Károly csak említés szinten van jelen, a tiszteletbeli elnök Tőkés Lászlót idézik többször, de vitatható hitelességgel. Csiha Tamás úgy emlékszik, hogy Tőkés László mondta volna, hogy „a brassói kongresszust elvesztettük”, ami nem kizárt, de a volt tiszteletbeli elnök harcostársainak emlékezetében ez a mozzanat nem maradt meg. Egyébként furcsa is lett volna, hogy ilyet mondjon Tőkés László, hiszen ő maga lépett vissza az elnökjelöltségtől, miután a másik tábor – legalábbis a kongresszuson – betartotta a belső egyezséget és megszavazta az autonómiaelvű alapszabályzat- és programmódosításokat. Később, pozícióba kerülve azonban sorra rúgták fel a korábbi egyezségeket. Ide kívánkozik az a megjegyzés is, hogy az autonómiaelvű, magyar érdekekre alapozott magyar egység a szentség, amit bizonyára Tőkés László is így gondolt, a román nemzetstratégia szándékainak elvtelen egységes kiszolgálását azonban aligha tekinthetjük szentségnek. A film lényegében az utóbbi két évtized RMDSZ-propagandájának foglalata. Ismét elhangzik, hogy az egyik út a marosvásárhelyi véres események konfliktusos útja, a másik a parlamenti tárgyalásos, a kormányzati szerepvállalást is megcélzó út. Tokay érvelése –miszerint aki nem látja, hogy a politika a kormányzati szerepvállalásról szól, az ne politizáljon – még a többségi társadalomra sem igaz, hát még egy kisebbségi érdekképviseletre. Ezzel a megközelítéssel ismét horizonton kívülre kerül a törvényes és békés eszközöket igénybe vevő, de politikai konfliktusokat is vállaló stratégia, amely a nyomáskifejtés útján kíván eredményeket elérni. Többen is azt állítják, hogy a magát radikálisnak, kurucnak, autonomistának, nemzetinek nevező tábor nem jelöli meg az utat, amivel az autonómiához kíván elérni. Az sem zavarja a megnyilatkozókat, hogy erről az útról több kötetnyi irodalmat lehetne összeállítani az autonomista szerzők tollából. Hol van a Frunda-féle autonómia? A film demagóg összevetésekben bővelkedik: míg 1990-ben egy kétnyelvű feliratból véres összecsapás robbant ki Marosvásárhelyen, addig 2005-ben maga a román kormány nyújtotta be a kulturális autonómiatervezetet. Többszörös csúsztatás ez, hiszen nem a kétnyelvű gyógyszertárfeliratból lett a halálos áldozatokkal is járó konfliktus, hanem román titkosszolgálati manipulációból, amihez az emlékezetes felirat csak ürügy volt. 2005-ben a kisebbségi törvénytervezet a kulturális autonómiának csak a címszavát tartalmazta, hiszen a Kulturális Autonómiatanács közjogi jogosítványokkal való felruházását kitolta beláthatatlan távolba. A film vége az egységről és az autonómiáról szól. Markó Béla ugyanazt mondja, mint Frunda György sztárszenátor kollegája 2001-ben: az erdélyi magyarság kulturális autonómiáját sikerült megvalósítani. Markó egy tetszetős felvezetéssel próbálja eladni a politikai sikerpropagandát. Az önálló közösség gondolatával egyetérthetünk, és azzal is, hogy ehhez önálló iskolarendszerre, önálló kulturális életre, a nyelvi és identitásmegőrzési jogok teljes körére van szükség. Azzal viszont már nem, hogy mindezeket az RMDSZ „nagyjából kialakította”. Az önálló iskolarendszer megteremtésétől igen távol vagyunk: még azt is Bukarestben döntik el, hogy kiről lehet magyar iskolát elnevezni... Gyermekeink az átideologizált, meghamisított román történelmet kénytelenek tanulni, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriáját ne is említsük. Szép teória az, amit Varga Attila és Varga Gábor kifejtenek a film végén, miszerint az autonómiát csinálni kell. A székely termék védjegye kétségkívül fontos, a létező jogi keretek autonóm cselekvéssel való kitöltése szintén, de az autonómia nem ebből áll, hanem elsősorban önrendelkezés-elvű intézményrendszer, a saját magyar sors alakításának a román állam által elismert jogi kerete, melynek megvalósításához nemhogy közelebb lennénk ma, hanem Románia európai uniós csatlakozása után inkább távolabb kerültünk. De bármennyire is rosszabb a starthelyzet ma, mint volt negyed évszázada, nincs más utunk, mint amit egykoron, huszonkét esztendeje Brassóban megrajzoltunk: államon belüli állam, saját közösségi akaratunkat becsatornázó intézményrendszer és nyomásgyakorló autonómiaelvű politika. Minden más út közösségünk megsemmisüléséhez vezet. Borbély Zsolt Attila | Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2017. február 21.25 éve történt – platformosodás és „egységnyilatkozat”Az RMDSZ, bár eredeti célja az volt, hogy integráljon lehetőleg minden erdélyi magyar szervezetet, alapszabályzatát tekintve pártként kezdte működését az első kongresszus után, piramis-elv mentén építkezve. A kongresszus választotta a nagyválasztmányt, majd az választotta meg az elnökséget. E szigorú építkezési elv oldódott valamelyest a második kongresszuson, de a strukturális és eszmei sokszínűség valamiféle demokratikusnak mondható reprezentálására a két kongresszus közötti kulcsszervben (amit neveztek Választmánynak, Küldöttek Országos Tanácsának, majd Szövetségi Képviselők Tanácsának) várni kellett még a brassói kongresszusig. Brassóban 1993 januárjának közepén nyert megfogalmazást az a program és az az önszerveződési elv, melyhez, ha hűek maradnak a választott vezetők, akkor ma, bizton mondhatom, másként állnánk. A brassói határozatok egyik előkészítő mozzanata volt az 1992 elején, negyed évszázada beindult platformosodás. Két platform alakult meg ebben az időszakban. A nemzeti konzervatív Erdélyi Magyar Kezdeményezés (mely az agyagfalvi autonómia-kezdeményezésről elhíresült Székelyföldi Politikai Csoportnak volt az utódszervezete), valamint a liberális ideológiára alapozó Szabadelvű Kör. A harmadik meghatározó, autonomista platform közel két esztendővel később, 1993 decemberében bontott zászlót, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének politikai képviseleteként, Reform Tömörülés néven. A Domokos Géza vezette fősodor gyanakvással és ellenségességgel fogadta a belső eszmei erjedést. Hogy pontosan mitől féltek és miért, azt elég nehéz követni, felfogni, átérezni. Annak ugyanis nem volt realitása, hogy ezek az értelmiségi klubként, ideológiai értékek mentén megalakult eszmei csoportosulások szétfeszítsék az RMDSZ kereteit. Tény, hogy Domokosék megelőző csapást kívántak mérni a meg sem alakult platformokra az „egységnyilatkozatukkal”, melynek tetszetős csomagolása, hangzatos jelszavai alkalmas voltak arra, hogy a jóhiszemű képviselőket megtévesszék, így aztán igen sokan írták alá a fantomellenséggel küzdő dokumentumot. Semmi túlzás nincs ebben: az 1992. március 10.-én megfogalmazott egységnyilatkozat egy nappal később jelent meg a Romániai Magyar Szóban, míg az Erdélyi Magyar Kezdeményezés négy nappal később lépett a nyilvánosság elé, a Szabadelvű Kör pedig 1992. március 20.-án alakult meg. Érdemes idézni a dokumentumból, hogy ízelítőt kapjunk abból, miképpen próbálta a magyar célokat a vélt román tűrőképességhez igazító, magát előszeretettel mérsékeltnek nevező kollaboráns vezetés preventív hitelteleníteni a platformokat: „Aki egy jogegyenlőséget, még el nem nyert közösséget az egységes fellépés lehetőségétől meg akar fosztani, éppen akkora bűnt követ el, mint az, aki az egység jelszavával a romániai magyarságtól meg akarná vonni az ideológiai véleményszabadságot, akár liberális, akár kereszténydemokrata, akár szociáldemokrata meggyőződésről van szó. A nemzeti eszmét és a demokrácia eszméjét egymással szemben kijátszani nem szabad, hiszen a nemzeti hovatartozás végső soron olyan nyelvi, kulturális, történelmi és vallási meghatározottságot jelent, melyek nélkül nemcsak a közösség, hanem az egyén is elveszítené önazonosságát.” „Egy tömegszervezetben felülről elindított platformosodási folyamatot – amit ebben a pillanatban semmilyen külső körülmény nem indokol – kockázatosnak, vagy legalábbis kétséges kimenetelűnek ítélünk. Ez az elképzelés végső soron éppen olyan mesterkélt, mint amennyire erőltetett lenne egy vele szembehelyezett monolit egység. Szabad utat kívánunk adni a különböző ideológiáknak, de nem tartjuk megengedhetőnek a szövetség eddigi egységéből erőt merítő tagság megosztását.” Mondanom sem kell, senki nem akarta megfosztani az RMDSZ-t az egységes fellépés lehetőségétől, a meg sem alakult platformok főként nem. Senki nem akarta kijátszani a nemzeti eszmét és a demokrácia eszméjét egymás ellen (ha valakire, akkor épp az „egységfelhívás” aláíróira illik ez inkább, akik a nemzeti eszme jegyében léptek fel a Szövetség sokszínűsödése, demokratizálódása ellen.). A „felülről indított platformosodás” is alaptalan vád, hiszen nem az elnökség indította útjára a folyamatot pár nap elteltével, hanem zömmel a csúcsvezetésen kívüli RMDSZ tagok és a középgárda egyes képviselői. És hadd álljon itt az „egységnyilatkozatot” aláírók névsora (a sorrend az eredeti dokumentum szerinti): Tokay György képviselő, Markó Béla szenátor, Madaras Lázár képviselő, Borbély László képviselő, Zonda Attila képviselő, Nagy Béla képviselő, Csiha Tamás szenátor, Verestóy Attila szenátor, Frunda György képviselő, Vida Gyula képviselő, Kerekes Károly képviselő, Kozsokár Gábor szenátor, Pécsi Ferenc képviselő, Hajdú Gábor szenátor, Fazakas Miklós szenátor, Demény Lajos szenátor, Tóth József szenátor, Szilágyi Zoltán képviselő, Bárányi Ferenc képviselő, Nagy Benedek képviselő, Podhrádszky László képviselő, Bajcsi Ákos képviselő, Szabó Károly szenátor, Hosszú Zoltán szenátor, Brendus Gyula képviselő. A platformok egységtisztelő szerveződései voltak a továbbiakban az RMDSZ-nek. A Szociáldemokrata Tömörülésről nem szóltam, mert az nem sok vizet zavart, a Markó-Neptun egységfronthoz mindig is hű csoportosulás maradt. A Szabadelvű Körben autonomista nemzeti liberális valamint a bukaresti paktumpolitizálást támogató tagok egyaránt voltak, ellentétben a teljes mértékben nemzeti-autonomista platformokkal, a Reform Tömörüléssel és az Erdélyi Magyar Kezdeményezéssel, melyek fő célja az volt, hogy rászorítsák az RMDSZ vezetését saját programjának betartására, az autonómia-elvű belső építkezésre, az autonómia stratégiai céljának képviseletére. A Reform Tömörülés 2003 márciusában oszlatta fel magát, miután a 2003 elején Szatmárnémetiben megtartott RMDSZ kongresszus pártelvűsítette az alapszabályzatot, az általános belső választásokat részleges tisztújítással váltotta ki, a platformoknak pedig semmi érdemi funkciót nem biztosított a választási folyamatban. Az EMK története 2013-ban ért véget. A Szabadelvű Kör formálisan ma is szerepel az RMDSZ honlapján, mint a szövetség keretén belül működő platform. Borbély Zsolt Attila https://itthon.ma//szerintunk lapozás: 1-30
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
